Újfent jelentkezem. A régilent nem akart. Rettentő régen írtam utoljára, le sem merem írni, mert megrettent... ő. Azért nem írtam, mert nem volt szabad. Úgy éreztem éppen eléggé megbolygattam az univerzum kényes egyensúlyát a mérhetetlen sok faszsággal, amiket írogattam és majdhogynem leromboltam mindent ami szép és jó. Még a gekkókat is. Dehát lényeg a lényeg itt vagyok. Mármint nem ott, hanem itt, mert ha ott lennék, akkor nem lehetnék itt, vagyis nem lennék. Mert ha azt írnám, hogy ott vagyok, akkor itt nem lennék, vagy egy hazug disznóvá változnék pillanatokon belül. Vagy a szobámban belül. Viszont, ha azt írom, hogy itt vagyok, akkor ott nem vagyok, tehát nincs értelme ennek a mondatnak ilyen környezetben, ami annyit tesz, hogy... Tehát megint írásba fogtam. Írás. Minek ásnak az írek? És mért vörös mindegyik? Biztos ők is azt kutatják, hogy miért vörösek ezért ásnak. Bár ha kutat ásnak, akkor azt nevezhetjük kutatásnak?
*drumwordhorse goes here*
Tekintve, hogy ez a bejegyzés megint full értelmetlenre sikeredett megpróbálok normálisabb hangvételű dolgokat is leközölni. A tömeg-energia ekvivalencia kimondja, hogy egy test nyugalmi energiája megegyezik a tömeg és a fénysebesség négyzetének szorzatával. Kulturális rovatunkat hallhatták. Bár ez egy faszság, mivel nincs hangoskönyv vörzsön még a blogomból, ezért nem hallhatta senki. De majd egyszer. Bár ha majd egyszer lesz, akkor lesz kétszer is, mert milyen poén már élőszóban leközölni a hatalmas egetrengető megoldásaimat a világ problémáira. Mondjuk akkor már nem élőszó lesz, meg egy szó amúgy sem tud élni, mert akkor mindnyájan teremtők lennénk, ami nem lenne fair. A némákkal szemben. Hmm a vak némákra viszont nem mondhatjuk azt, hogy némák, mert az bunkó lenne. Így odakiáltani nekik, hogy " - Némmá'k! ". Belegázolnánk a lelkükbe. Ennyi fér a mai bejegyzésbe, legközelebb fél év múlva jelentkezem, vagy nem.
