Rég írtam utoljára ide. Vagyis nem ebbe a posztba, hanem úgy általában a blogra magára. Az én blogomra. Bejegyzést. Mert tudjuk már, hogy kijegyzés nincsen. Ugyanúgy ahogy kijelző van, de bejelző nincs. Ahogy kincstár van, de bencstár nincs. Ahogy kifli van, de befli nem. Pár napja kiröhögtem egy kisebbségi asszonyt, amikor az ablakom alatt elzúgott a biciklijével. Bunkó voltam? Igen. De olyan jól esett kiröhögni. (beröhögni sem lehet) Ezen a héten csak egy napot voltam eddig iskolában. Különböző okok miatt. De jó ez így. Nekem legalábbis az. Tegnap tudjátok min járt az agyam? Semmin, mert nincs lába. Ha lenne járhatna, így csak repülni fog, ti tudatlanok. De mivel sugárhajtóműve se nincsen neki, ezért ez is elmarad. Szóval csak simán ül a fejemben. De ülni az ember a fenekén szokott, de ő nem fenék-> ő tud. Ülni. Amúgy fáj a hátam, mert sokat ültem görnyedten. Akkor az ember feje azért fáj, mert görnyedten ül az ember fejében. Szóval nagy homlok kell mindenkinek, formáljuk a világot egy nőszemély képére. Emeséére. Mert annál nagyobbat keresve sem találhat az ember. És akkor megszűnik a fejfájás. Ezt is kinek köszönhetjük, na kinek? Nem kaptok érte csokit, de megfejtéseket kommentben, füstjelekben, gabonakörökben várom. Főleg a gabonaköröket várom. Mert azok olyan junikok. És nem sok Emese feliratos gabonakört lát az ember. Fuck elbasztam az egészet... Pedig lehetett volna csokit nyerni. Ja nem. No mindegy. Amúgy ma egy igen nagy okosságot olvastam egy fórumon, melyet sokat látogatok, mert jó viccek olvashatóak ottan:

Az oké, hogy a számítógép egyesekből és nullákból alkot dolgokat. De hogy hogy lesz egyesekből és nullákból egy meztelen nő a képernyőmön, fogalmam sincs... Mindenesetre áldja meg az Isten, aki ezt kitalálta.

Ezzel zárom a mai blogbejegyzést. Vagyis nem, még utána rákattintok a mentre. Meg a publikálásra. Meg még előtte egy simply rohadt jó számot.